Keserédes

“Álmomban nyár volt, szellő fújta az út porát.
Szomjasan és mohón szívta magába könnyeim záporát.”

Nem szeretem, amikor dühös vagyok. Nem szeretem, mikor az indulat előtör belőlem, és tudom, hogy szinte bármire képes lennék olyankor (bármi rosszra…). Kicsit olyan Jekyll&Hyde effektus. Ez a Hyde részem, és félelmetes, szégyenletes, siralmas.

Különös álmom volt az éjjel. Megállt a szívem. Felülről láttam, ahogy néhány orvos és nővér azon szorgoskodik, hogy újra indítsák. Szerettem volna szólni nekik, hogy nem kell erőlködni. Minek? Nincs olyan szerencsém, hogy ilyen könnyen meghalhassak. Élnem kell még. De azért reménykedtem, hogy hátha nem sikerül nekik. Hátha vége lehet és csend. A csendet nem lehet túlzásba vinni, mert a csönd állandó. Ha nem dobog tovább a szívem, akkor minden bizonnyal nem pöröghetek túl többé, nem viszek túlzásba semmit, nem táncolok senki idegein, és nem számít többé semmi sem igazán.
Hallottam, hogy Krisztinának szólítanak, és nem tudtam, hogy hozzám beszélnek.

Reset gombot nyomtak rajtam. Aztán aludtam napokig boldog önkívületben, nem tudva a külvilágról. Az idő elvesztése a legjobb, ami történhet velem.
Magamhoz térve csöndes beletörődéssel vettem tudomásul, hogy még mindig élek. Hallgattam szívem lassú és furcsán dupla dobbanásait: tadam, tadam, tadam.
Fáradt-rezignált mosollyal hajtottam végre az utasításokat. Ha ételt hoztak, ettem, ha gyógyszert, lenyeltem, ha vért akartak venni, engedelmesen odanyújtottam a karom.
Úgy éreztem, mostantól az egész életemet így fogom élni, teszem, amit mondanak, amit elvárnak, nem vitatkozom, nem tudom jobban, csak bólogatok mindenre, és csinálom, ahogy én gondolom.
Azt mondták, mostantól kicsi fehér tablettákat kell szednem. Gyakorlom régóta az alázatot, a beletörődést. “Mondd, hogy mi vár rám?”

Élnem kell. Mivégre?
Aztán felébredtem a kutya éles reggeli mordulására. És nem tudtam, hogy örüljek vagy szomorkodjak, amiért élek.

Reklámok

Ana névjegye

Always up for a laugh and trying new things. New experiences and fun are high on my agenda. I love to travel to foreign parts, just being alone, chill out. Life should be about the present not dwelling on the past or make to much plan about the future, 'cause things always change and anything could happen.
Kategória: life & death
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s