“I have died everyday waiting for you”

Egy ideje már elmúlt a késztetés, hogy blogon mondjam el, ami bennem van, ami velem, velünk történik. A legtöbb az privát, nagyon kevés van, ami belefér a nyilvánossággal való megosztásba. Ezért nem íródott ez a blog sem. Meg azért sem, mert bár az utazásokról akartam írni – melyek nem mind maradtak el – de valahogy már az utazás sem annyira nagy jelentőségű.

Ami fontos, az a közelség, amiben együtt vagyunk, az a korábban számomra teljesen ismeretlen öröm a másik ember közelsége miatt. Nem kell semmi extra, elég a jelenléte. S bár lobbanékony ő is, nekem mégis a nyugalmat és biztos pontot jelenti. Kőszikla, a neve is ez  🙂

Nem tudom, hogy ez-e a boldogság, de jó nagyon.

Megérte sok évet várni rá. Jó, hogy van kihez hazamenni. Jó, hogy mellette van az otthonom, és jó, hogy véget ért a keresés.

Soha nem gondoltam komolyan, hogy egyszer majd én is férjhez megyek. Ez mindig valami olyasmi volt, amit más emberek csináltak. Rengeteg esküvőn vettem részt az elmúlt kb 15 évben, mindig tudtam őszintén örülni a pároknak, mégsem gondoltam, hogy ez egyszer velem is megtörténhet. Most mégis itt vagyok gyűrűs menyasszonyként. Még kimondani is vicces. Hihetetlen.

20160412_165211

Ezek itt mi vagyunk a Central Parkban idén áprilisban.

 

Reklámok
Kategória: öröm, Love | 6 hozzászólás

The Hardest Part of Travelling that No One Talks About

THIS!!!

This piece was not written by myself but I couldn’t have said it better. The words epitomise a strong undercurrent I have been feeling for a while. I couldn’t quite put my finger on it,…

Forrás: The Hardest Part of Travelling that No One Talks About

Kategória: Uncategorized | Megjegyzés hozzáfűzése

Élet a Queen Mary 2-n New Yorktól Southamptonig

Ma újra hajóra szállunk, hogy visszavigyen minket Európába. Erről írtam egy beszámolót még múlt év novemberében, elküldtem Natinak (linkelném a blogját, de titkos :P), akit megkértem, hogy mondjon róla véleményt, de legyen kíméletes, mert nem írok már rendszeresen. Nos, közölte, hogy ez legfeljebb blogbejegyzésnek jó, de megjelenni sohasem fog, mert amatőr és gyerekes. (kíméletes volt, nem ezeket a szavakat használta, és jobban körülírta, de ez volt hosszú mondandójának lényege :D) A saját anyám először ignorálta, később, mikor rákérdeztem, ő is hasonlót mondott róla (tudsz te jobbat is, ez elég gyenge volt). Biztos igazuk van. Az újságíró piacra nem most fogok betörni. Még jó, hogy jártam egyetemre. Höhö.

Ezen felbuzdulva, úgy döntöttem, hogy a szöveget közzéteszem itt – mert ugye ez egy blog – ide jó lesz minden gyerekességével, keresetlenségével, amatőrségével, befejezetlenségével. Ez csak egy beszámoló az én szemüvegemen keresztül. (végre egy igazi poszt a blogon, nem csak egy link, egy zene vagy mi) Ma készülök átszelni az Atlanti-Óceánt ötödik alkalommal a Queen Mary 2 fedélzetén.

20150827_141754

A hatalmas óceánjáróról mindenkinek először a Titanic katasztrófája jut eszébe. A Queen Mary 2 fedélzetén rendszeresen említést tesznek róla, mikor azon a szakaszon haladunk át, ahol a Titanic elsüllyedt 1912. áprilisának jeges 15. napján. A két hajó között rengeteg a különbség, kezdetnek majdnem 100 év. Bár a luxus ugyanaz. Erkélyes, napfényes szobák, kényelmes ágyakkal, 24 órás szoba szervizzel, jó minőségű ételekkel, puha törülközőkkel és köntösökkel, amit az ember magára ölt zuhanyzás után a vacsorára készülődve. Mert itt a hölgyeknek nagyestélyi dukál, az uraknak frakk és csokornyakkendő, lazább napokon a koktélruha is megteszi, és elnézik, ha nyitott ingnyakkal, nyakkendő nélkül érkezünk.

20150829_180816

A hajótársaság neve Cunard, és tavaly ünnepelte 175. évfordulóját. A Queen Mary 2 mindössze 12 éves, egyesek szerint azonban máris elavultnak számít bizonyos területeken, (a most következő út után elhajózik Németországba 25 napra, hogy szinte teljes körű felújítást végezzenek rajta.) 2600 utast, 1242 személyzetet és 120 tonna ételt szállít a 7 napos átkelésre az Atlanti Óceánon át.
A hajó olyan volt, mintha álomvilágba csöppentem volna. A világ legjobb állása lehetővé tette ezt is számomra. New Yorktól Southamptonig. 7 nap. Internet nélkül.

20150827_152119

Egy távoli és elérhetetlen világ, melyben nagyon komolyan megjelennek az osztálykülönbségek. Az ember azt gondolná, hogy luxus és luxus között nincs különbség, s hogy aki egy hajóutat meg tud engedni magának, annak nyilvánvalóan van mit a tejbe aprítania. A hajótársaság Brit cég, és az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy átlagos Britnek nem is borsosak az árai.
Egy belső kabint már nagyjából egy repülőjegy áráért meg lehet venni Southampton és New York között. Ez nagyon picike, nincs ablaka, általában két személyes, de emeletes ágyakat lehet benne elővarázsolni, így maximum négy ember elfér benne.

20160114_134719

Egy nagyobb kabinért, aminek ablaka is van, már sokkal többet kell fizetni. Nem beszélve az erkélyes szobákról, ahol az ember a tengert bámulva ihatja meg a reggeli kávéját, ahol bármikor lehet szellőztetni, ahol az ember privátban élvezheti a végtelen tenger kékségét.
Itt tolakodik be a kasztrendszer a hajóra, mert a Princess Grill és a King’s Grill utasai már külön étteremben vacsoráznak, nem keverednek a poór néppel. Érdekes, hogy a magasabb kategóriás étterem szűk, alacsony mennyezetes és a hajó végében helyezkedik el. Míg az utasok több mint két harmadának fenntartott grandiózus Britannia étterem egy bálterem és egy színház jellegzetességeit viseli, impozáns lépcsősorral, tele fénnyel és térrel. Tele az emberek barátságos zsibongásával, míg a Princess Grillben kriptikus csönd van. Ott állítólag az étel minősége is sokkal jobb, de mi nem vettünk észre különbséget. Nagyobbak az adagok. Mi viszont tökéletesen boldognak éreztük magunkat a Britannia kisebb adagjaival is.

Az utasok zömét unatkozó nyugdíjasok alkotják. Olyan nyugdíjasok, akin alig látszik, hogy már elmúlt 70, aki fényűzően élte az életét, akinek ez a luxus természetes, nincs benne semmi lenyűgöző. Olyan emberek, akinek van arra pénzük, hogy az öregedéstől tartva az arcukat plasztikáztassák, hogy aztán természetellenesen és nevetségesen fessenek. Tipikus vacsora utáni beszélgetés foszlány, amikor az ember a liftbe beszállva azt hallja, hogy melyik étel ment a kivehető fogsor alá. És megpróbáljuk visszatartani a nevetést legalább addig, amíg a lift ajtó bezáródik.
A hajón lévő programok is leginkább a 65-70 év felettieknek vannak megalkotva. Érdekes, hogy ez a fajta kikapcsolódás főként az angol és az amerikai népeket vonzza. Szinte csak elvétve lát az ember más nemzetiségű utast.
Beneveztem egy ping-pong bajnokságra a hajón, mert szeretek játszani hobbiból, ritkán. Lelkesen megérkeztem az adott időpontra. Ütögettünk kicsit bemelegítésképpen, majd egy 82 bácsival sorsoltak össze a versenyre, aki 3 perc alatt alázott porig a poing-pong asztal mellett. A bácsi végül megnyerte az egészet, majd bevallotta, hogy hetente négyszer játszik otthon, hogy formában legyen.

20150829_182737

Akinek a ping-pong nem az erőssége, az mehet moziba és megnézheti a Best Exotic Marigold Hotelt, vagy amit épp aznap játszanak. Mindennap mást. A mozifilm választék széles ugyan, de sokszor érthetetlen, hogy miért pont az adott filmet választották.
Ha a mozi nem köt le minket, akkor elzarándokolhatunk a tengeren fellelhető legnagyobb könyvtárba, ahol 10.000 könyvet tárolnak a 8. szinten, ahol hatalmas ablakok néznek ki a tengerre, és ölelő karosszékekből nézhetünk fel az aktuális olvasmányunkból.
Vannak társasjátékok is, különböző klubbok, kötni, horgolni, táncolni lehet és délutáni teára menni. A negyedik nap után az ember rájön, hogy más nincs, egyedül enni lehet a hajón, így próbálja a veszélyes 24 órás büfét elkerülni. S hogy ledolgozzuk a felesleget, szerencsére a Queen Mary 2 hetedik szinten lévő fedélzetét teljesen körbe lehet sétálni, 1.9 kör az 1 km 3 kör a fedélzeten pedig 1,1 mérföldnek felel meg. Aki pedig megunta, hogy az óceánt lesse gyaloglás közben és friss levegőt szívjon a tüdejébe, az az edzőtermi futópadon is levezetheti fölösleges energiáit.

Minden nap estélyek, fogadások a kapitány által, táncestek a bálteremben. A kapitánnyal találkozni csak meghívóval lehet, ami annyit tesz, hogy az embernek legalább “Gold” kategóriába kell tartoznia, vagyis már legalább három utat meg kellett tennie a hajótársaságnál ahhoz, hogy elérje ezt a szintet. E fölött már jár a meghívás a kapitány estélyére.

Érdekes, hogy bár egyszerre majdnem 4000 ember tartózkodik a Queen Mary fedélzetén, a hajót mégse érezni zsúfoltnak soha. 1310 szobát rejt a monstrum, melyet 81 inas tart rendben, és 10 komornyik jár a felsőbb szintekhez. A 2600 utas kényelmét 1242 személyzet biztosítja. 144 séf készíti a napi több mint 15 ezer ételt. Főként Philippiniek. Ők a tökéletes alkalmazottak, szolgálni születtek. Szinte úgy vannak megalkotva, hogy erre a legalkalmasabbak. Kedvesek, szolgálatkészek és távolságtartók. Professzionális a hozzáállásuk. Elvétve találni egy-egy angolt, magyart is közöttük.
A fedélzeten elnyúlva egy karosszékben az ember elmélázhat saját csekélységén. Delfineket szinte mindig látni, ahogy követik a hajót, úsznak utána, de nem érhetik utol. Az óceánjáró hatalmas és gyors. A delfinek parányinak tűnnek a végtelen óceánon, és az ember újra és újra rádöbben saját jelentéktelenségére. Pici porszemek vagyunk a végtelen óceánon. Egyfajta elkülönülést élünk át, nyugalom száll ránk. Csönd van, csak a hullámok robaja hallatszik.

Lehet, hogy 12 éve még sokkal jobban írtam, de azért kívánjatok jó szelet!

20150904_091740
Ég veled, New York!

Kategória: Uncategorized | 1 hozzászólás

New York I Love You

Ezt ma kaptam egy baráttól, gondoltam New Yorktól búcsúzóul megosztom veletek 🙂

Kategória: New York | Megjegyzés hozzáfűzése

Amiről nem lehet beszélni

12 évvel ezelőtt a blogolás a mindennapjaim része volt. Meglehetősen élveztem az írást és a publicitást.
Már csak az írást élvezem. Nem vágyom rá, hogy közönsége legyen.
S bár elhatároztam, hogy most majd írni fogok rendszeresen ide, mert az milyen jó is lesz, de tulajdonképpen amiről tudnék írni, azt nem akarom megosztani a világgal. Így ez a blog marad néha-néha egy bejegyzés rendszerességű.
Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.

Kategória: Uncategorized | Megjegyzés hozzáfűzése

Washington and other stuff

Spent almost 3 month in Washington D.C. working.

I had a 6 days break in between, and Jason and my Sister came to New York. We had a fantastic time together:

20160410_112350

See this post supposed to be about Washington, and I ended up talking about New York, again.

The point is, after 5 years of hard work, as a reward I get a great opportunity in life, to travel with my client a lot, and almost at the same time I develop a relationship, which makes it impossible for me to enjoy it anymore. It sucks 🙂

Kategória: The World | Megjegyzés hozzáfűzése

Before we leave New York behind

We are leaving very soon for Washington D.C. Not to say Washington is less important than New York. D.C. is totally different. And you know New York is New York. You never get tired of it. (except if you are an introvert like Mel, and you try to spend all your time in Time Square!)
For one last view of New York before we leave. The view from our apartment day and night. It’s brethtaking even if you get used to it day by day, it’s still amaze me.

Day:

Night:

Kategória: New York | Megjegyzés hozzáfűzése